Szováta város Romániában, Maros megyében, Marosvásárhelytől 60 km-re keletre.
A Mezőhavas délnyugati előterében, a Szovátai-medencében fekszik. A Kis-Küküllőbe siető Juhod, Sebes, Szováta és Szakadát patakok hordalékkúpjaira épült.
Székely-Sóvidék központja, európai hírű üdülőváros. A város sóstavairól és sószikláiról nevezetes.
1955 óta város.
Lakossága 2002-ben: 11 614 fő, ebből magyar 7388 fő
A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban is folytatódott a kitermelés.
A régi mélyedéseket idővel csapadék és folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sóstavak.
Első lakói 1578-ban sótermelésre idetelepített, elszegényedett szabad székely családok voltak, akiket 1581-ben ugyan elűztek, de rövidesen visszatelepültek.
Első fürdője a 19. század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a Szovátába ömlésénél volt. Innen fokozatosan Felső-Szovátára, a mai fürdőközpontba helyeződött át a fürdőélet. A fürdőtelepet 1901-ben nyitották meg.
A Medve-tó, Szováta legnagyobb tava a nevét kiterített medvéhez hasonló alakjáról kapta.
1870 és 1880 körül alakult ki.
Benne 66 000 tonnára becsült oldott sómennyiség van. A felszíntől lefelé hőmérséklete növekszik, melyet a nap melege és a lejjebb koncentrálódó só okoz.
A sósvizű tavak esetében a víz sótartalma magas, így a fürdőző könnyebben fennmarad a víz felszínén.
A tó melletti római katolikus kápolnája 1934-ben, a görögkatolikus kápolna 1932-ben, az ortodox templom 1929-ben épült.
További tavai a sósvizű Mogyorósi-tó, Rigó-tó, Fekete-tó, Vörös-tó és Zöld-tó, továbbá az édesvizű Piroska-tó és Kígyós-tó.