Magyarbikal falu Romániában, Kolozs megyében.
Bánffyhunyadtól 3 kilométernyire található, északkeleti irányban, az Almás-patak egyik mellékvölgyében. Területén újkőkorszaki leleteket tártak fel.
Neve az egykor felette húzódó bükkerdőre utal - Bikal földje -, de a falura leselkedő veszélyek miatt lakosai lehúzódtak a védettebb völgybe.
Lakossága 2002-ben: 406 fő, ebből magyar 404 fő
IV. Béla a falut Pál országbírónak adományozta. Később a sebesvári várbirtok, majd a székely eredetű Tamásfalvi család tulajdona lett.
1450-től a falu birtokosai Vitéz néven szerepelnek, majd a Homoródszentmártoni Bíró család örökli.
Az altorjai Szabóknak 1940-ig voltak Magyarbikalon birtokai.
A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott.
Szent Lénárd tiszteletére emelt gótikus stílusú református temploma 1402-ben épült fel.
Az 1693-as földrengés során beomlott csúcsíves mennyezete helyett kazettás famennyezet készült, amelyet Gyalui Asztalos János festett Korda Zsuzsanna megrendelésére 1697-ben. A szentély 101, a hajó 84 kazettája ebből az időből való, jelezve a templom eredeti méreteit.
Ugyancsak Gyalui Asztalos János készítette az éneklőkarzatot és az úrasztalát is.
A 18. században (1790) kibővített és felújított templom szószékkoronáját, az új mennyezetkazettákat és a padok elejét díszítő címereket a szászkézdi Umling Lőrinc és fiai készítették. Ezekből mára a szentélyben 21, a hajóban 37 kazetta maradt meg.
Az ő munkájuk a keleti karzatmellvéd és Vitéz Klára megbízásából a szószékkorona valamint Bíró Zsigmond és Gyarmati Sándor felkérésre a három címerrel ellátott padmellvéd.
Jelenleg látható tornya 1923-ban épült Kós Károly tervei alapján. Ekkor cserélték a megrongálódott kazettákat is. A szentély 24 és a hajó 54 szerényebben festett táblája Csöregi Márton és Asztalos József munkái.