Almásgalgó falu Romániában, Szilágy megyében. Zsibótól délkeletre, Tihó és Kettősmező között fekvő település.
Almásgalgó (Galgó) neve a szláv glog (glogov) galagonya szóból ered.
Lakosság 2002-ben: 1082 fő, ebből magyar 4 fő.
Nevét az oklevelekben 1560-ban említették először Chalgo néven.
Galgó Almás várának tartozéka volt, s mint ekkor Doboka vármegyéhez tartozó helység a Páncélcsehi járáshoz tartozott. 1560 előtt Bebek Ferenc birtoka volt. 1560-ban Somlyói Báthory Kristófot és nejét iktatták be a hűtlenségbe esett Bebek Ferenc birtokába.
1603-ban Csáky István mint Nagy-Almáshoz tartozó birtokot vette zálogba Rátóti Gyulafi Lászlónak. 1630-ban Zakariás Istvánné Básti Anna és gyermekei voltak birtokosai.
1837-ben Józsika bárót írták a település birtokosának.
A trianoni békeszerződés előtt Almásgalgó Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.
Almásgalgó település közelében, a Meszes hegység észak-keleti részén fekszik az az 5 hektár természetvédelmi terület, ahol a Sárkányok kertje található.
Ez egy földtani rezerváció, ahol megcsodálhatjuk a meteorológiai jelenségek hatását a homokkőre.
A Szamos folyóba torkolló Almás-patak Almásgalgó melletti völgyének különleges látványossága a sárkányokra emlékeztető formájú erózió és földcsuszamlások, suvadás által kialakult alakzatok a homokkő és aprószemcsézettségű konglomerátumok rétegeiben.
A jelenség folyamatban van, így egyik évről a másikra egészen más kép fogadhat.
Hatalmas sziklák, tornyok és képzelőerőnknek megfelelően, mindenféle alakzatok, így gombák, állatok láthatóak mindenütt.
A két leglátványosabb szikla a Sárkányfiú és Sárkánylány nevet viseli. A fenti teraszról csodálatos panoráma terül elénk láthatjuk a teljes sziklakertet, majd lemehetünk a képződmények közé. Olyan sok látnivaló van a kertben, hogy kb. 3 órás kirándulásra kell számítanunk.