Voroneţi kolostor

A Szent György-kolostortemplom (Biserica Sfântul Gheorghe a fostei mănăstiri Voroneţ) Moldva fénykorának egyik legnevezetesebb történeti emléke.

Ezt a szerzetestemplomot – amelyet talán a korábbi fatemplom helyén, 1488-ban alapítottak – Ştefan cel Mare fejedelem a törökökön aratott győzelem után hálából emeltette, Daniil remete korábbi jóslatára visszaemlékezve.

Alapítási felirata a templom bejáratánál olvasható, ebből kitűnik, hogy építése alig néhány hónapig tartott.

Az épület külső festése csak 1547-ben, a bejárati előcsarnok hozzáépítésével egyidőben készült el. Ezek a munkálatok a kolostor második alapítójának tekintett Mitropul Grigore Roşca metropolita (Petru Rareş fejedelem unokaöccse) támogatásával folytak. Hálából a templomban Daniil remete sírja mellett az ő halottkultuszának is teret engedtek.

A templom 29,5 x 7,7 méteres. Az 1488-beli térrendszere a mainál egyszerűbb volt.

Az egy évvel korábban alapított Pătrăuţi Szent Kereszt-templommal rokon módon, csegelyes-kupolás előtéren (a jelenlegi pronaos) át lehetett az athoszi alapelvű, alul három karéllyal kiegészülő naosz-részbe jutni. Efölött kétszintes, egymáshoz képest 45 fokkal elforgatott csegely-támaszokon emelkedett a kívülről toronyköpenybe foglalt kupola.

1547-ben ezt a térsort a nyugati oldalon egy főtengelyre merőleges és harántdongával fedett előtérrel egészítették ki.

Még mindig vita folyik arról, hogy a belső falfestés már az első építési periódusban elkészült-e. Kétségtelen ugyanis, hogy ezek képkompozíciós rendszere a bizánci hagyományok erőteljes tiszteletére vall.

A főhajó liturgikus súlypontjában – a kupola kozmikus magasságában – a Mindenség ura, "Krisztus Pantokrátor" ábrázolása látható.

E mennyei szférából az újtestamentumi jelenetek: Jézus életének eseményei, vagyis a megváltás gondolatköre vezet át az alsó szintre, a mindennapi földi élet színpadára.

A pronaosz festményein Mária tisztelete sugárzik át.

Az előtér dongaboltozatát – vöröses színű keretezéssel – az egyházi kalendárium szinte miniatúra-szerű jelenetei töltik ki.

A templomfalak külső falfestésének összhatása kifejezetten pittoreszk, az építmény összhatásában alapvetően meghatározó jelentőségű. Keleten, a szentély-záródás tengelyére szervezett vakárkádok mezőiben – egymás felett hat sorban – helyezkedik el a CIN, a „Mennyei és Földi Hierarchia”.

Az északi oldal falfelületein az erények paradicsomba vezető küzdelmes utat szimbolizáló „Mennyei Létra” látható, ábrái az időjárás viszontagságai miatt ma már erősen megviseltek.

A déli falszakaszokon ábrázolt „Jessze Fája” (Jézus Nemzetségfája) lenyűgöző szépségű.

Ugyanilyen hatást keltenek a megmaradt nyugati homlokzaton ábrázolt „Utolsó Ítélet” víziójának jelenetei. Ez a kolostortemplom leghíresebb freskója, amely a teljes nyugati falat borítja. A jelenetek ábrázolásánál a környékbeli művészek a bizánci stílust saját moldvai világukhoz igazították: a mennybe készülő lelkek moldvai kendőket, a kárhozatra jutók török turbánokat viselnek, a feltámadást pedig a havasi kürt (románul bucium) hangja jelzi.

Korunk művészettörténészei jogosan feltételezik, hogy ezeknek a falfestményeknek ismeretlen mestere széles kultúrájú és önálló gondolatait bátran kifejező, nagy művészegyéniség volt.

A falfestményeken található a világhírű és mindmáig sikertelen anyagelőállítási kísérletnek bizonyuló "voroneţi kék" szín alkalmazása.

Kapcsolódó fotóalbum:

Moldvai kolostorok - Romániai nagykörút