Vársonkolyos község Romániában, Bihar megyében, a Király-erdő hegység északi peremén, a Sebes-Körös szurdokvölgyében.
Lakossága 2002-ben: 3499 fő, ebből magyar 99 fő.
A helyi hagyomány szerint Vársonkolyosnál található az Anonymus említette Igfon erdeje, s a Körös-szoros feletti magaslaton állnak a Tündér-vár (fortărea Zinelor) romjai, ahova az érkező magyarok elől való félelmében Mén-Marót bevette magát.
Vársonkolyos a 16. században a Thelegdyek uradalmához tartozott, majd a 19. század elején a Kállayak, a század végén pedig Friedmann Rezső és a Zichyek voltak a földesurai. Ez utóbbi család egyik tagja, ifj. Zichy Ödön építtette a Körös-szoros feletti sziklán azt a vadászkastélyt, amelynek romjaira komfortos menedékház épült, udvarán kis faházakkal (Castelul Şuncuiuş).
A 19. században a helyi lakosság megélhetését a gazdálkodás mellett a samott-tégla gyártására használt tűzálló agyag bányászata, a mészégetés és a fafeldolgozás biztosította.
Vársonkolyos gazdaságára jótékony hatással volt a falut érintő nagyvárad–kolozsvári vasútvonal kiépítése.
1910-ben az 1302 fős lakosság nagy része ortodox vallású román volt, templomuk 1820-ban épült fel, s a magyarság lélekszáma alig több mint 1%-ot tett ki.
A szocializmus alatt több bányát nyitottak a környéken, s a nagy tömegben ideköltöző bányászok számára (mára leromlott állapotú) lakótelepet építettek.
1957-ben a kolozsvári barlangász, Bagaméri Béla fedezte fel a Szelek barlangját.
1966-ban megalakult a döntően kolozsvári magyarok alkotta Amatőr Barlangász Klub (Clubul Speologilor Amatori). Tagjai további barlangokat tártak fel Vársonkolyosnál, így a vidék a természetjárók mellett a barlangászok egyik fő célpontja lett.
1919-ig és 1941–1944 között Magyarországhoz, Bihar vármegye Élesdi járásához tartozott. A település közvetlen környezete természetjárók és barlangászok kedvelt úticélja.
A falu természeti látnivalókban gazdag. A falutól keletre éri el a folyó a tömbösödött jura kori mészkövet, amelybe festői, kanyargós szurdokvölgyet vágott magának (Vársonkolyosi-szoros). A falunál ömlik a Sebes-Körösbe a Méhsed (Mişid) és az Izbendis (Izbândiş).
A települést a környéken található barlangok miatt érdemes felkeresni.
A környék bővelkedik barlangokban. Itt, a Vársonkolyosi-szorosban található az impozáns, hatalmas nyílású Nagy Magyar-barlang (Peştera Unguru Mare, 250 m), valamint Közép-Európa egyik leghosszabb, több mint 50 kilométeres járata, a Szelek barlangja (Peştera Vîntului).
Ezek mellett a környező karsztvidék további több mint 100 kisebb-nagyobb barlangot rejt, melyek könnyebb-nehezebb túrák keretében felkereshetők.
Említésre méltók még:
Az Izbendis völgyében található az északi Király-erdő csapadékát levezető, rendkívül bővizű Izbendis-barlang (Peştera Izbîndiş).
A bihari karsztvidék egyik legnagyobb bejáratú barlangja, bejáratának magassága 27, szélessége 42 méter.
Méretei miatt állandóan huzatos, ami nem kedvez a növények megtelepedésének.
Az őskorban lakott volt, ezt bizonyítják az itt talált őskori kőedények, az egykori tűzrakások maradványai - a hamu 15 cm vastag és legalább 2000 éves -, a különböző szerszámok és varrótűk. Valószínűleg azért ezt a barlangot választották lakhelyül, mert a bejárata előtt folyó Sebes-Körös megvédte az itt lakókat az ellenséges emberektől és állatoktól.
A barlangban különböző állatcsontok is előkerültek - barlangi medve, róka, farkas, denevér stb -, ezekből állandó kiállítás látható.
A barlang előzetes bejelentkezés nélkül is bármikor megtekinthető, látogatása viszont csak a barlanggal szemközti kempingben megtalálható vezetővel lehetséges.
Körbejárása, vezetéssel együtt, körülbelül fél órát vesz igénybe. Nagyobb csoport összegyűlését nem kell megvárni, már néhány fős társaságot is szívesen körbevezetnek.
A belépő egy főre megközelítőleg 25.000 Lej.