Erdély - Partium - Bihar - Belényesi-medence
Várasfenes (Finiş)
Várasfenes falu Romániában, Bihar megyében, Belényestől 3 km-re délnyugatra a Fekete-Körös bal partján. Dombok közt, a Béli-hegység lábánál, a Fenesi-patak mentén terül el.
Községközpont, amelyhez Belényessonkolyos, Papkútfürdő, Füzegy és Körösjánosfalva tartozik.
Lakossága 2002-ben: 3649 fő, ebből magyar 969 fő.
Térkép:
Történelme
Neve először az 1291-94 közötti püspöki tizedjegyzékben jelenik meg Fenes formában.
Várát a hagyomány szerint IV. Béla még hercegként kezdte építeni, de valószínűbb, hogy 1244 és 1258 közt a váradi püspök emeltette.
1294-ben az erdélyi vajda ostromolta és kiéheztetéssel elfoglalta.
1711-ben a fellázadt parasztoktól foglalták el a császáriak, majd a 18. században lerombolták.
A falunak 1910-ben 1949, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel.
A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Belényesi járásához tartozott.
Látnivalók
Bélavár
Fenes vár (Bélavár) Várasfenes Bihar megye dél-keleti részében fekszik, a Fekete-Körös mellékvize, a Fenes patak mentén. A vár a falutól dél-nyugatra húzódik, 5 kilométeres távolságban, a patak völgyén felfele.
A vár a váradi püspökség birtokában volt. 1291 előtt építették, a bányák, az Erdélybe vezető út és a szomszédos Borsa nemzetség birtokainak közelében. A vár lakóit a püspök szomszédos falvaiból látták el élelemmel (sóval, búzával, liszttel).
1294-ben a Borsák ostromolták meg sikertelenül.
A tizenötéves háború alatt Basta tábornok hosszabb ideig tartózkodott a környéken, 1602-ben Almás várát is megostromolta. A védőknek a vár feladása ellenében szabad elvonulást ígért, viszont a kivonulókat Basta katonái mégis lemészárolták. A vár átmenetileg kincstári tulajdonba került, Csáki Istvánnak alig 1634-ben sikerült visszaszerezni.
1658-ban szenvedte meg a vár az utolsó ostromot: a Kolozsvár felől a Meszes felé haladó tatárok foglalták el, a környék idemenekült lakosságát rabságra fogták, a várat felgyújtották. Többé nem hozták rendbe.
A 19. század elején a Csáki család Nagyalmáson udvarház építésébe kezdett, amihez a vár köveit is felhasználták. Mindezen pusztítások és rendszeres bontások következtében a várnak ma már mindössze néhány fala áll.
A romok egy viszonylag nagykiterjedésű vár létezésére utalnak, amelynek szabálytalan négyzet alaprajza volt. Három koncentrikus szárazárok vette körül, ezek közül az egyik 15 m széles és 8 m mély.
A vár belsejében néhány nagyon romos faltöredék maradt meg. Amióta Bunyitai Vince közölte az első és egyetlen alaprajzot, a vár még jobban elpusztult.
Legkevesebb négy szintből állt. A földszint valószínűleg boltozva volt. Felette két deszkamennyezet nyomát lehet megfigyelni. Az első emeleten egy széles ülőfülkés ablak helyezkedett.
A déli várfal közepe táján egy kapu helyezkedett el. Egyik oldala hozzávetőlegesen 7,5 m volt, két sarkán külső támpillérrel. A 19. században még látható volt, de a ma álló falakból már nem lehet következtetni korábbi alakjára.
Később az a legenda született róla miszerint IV. Béla alapítása lett volna és ezért Bélavárnak is nevezték.
Kapcsolódó képgalériák:
