Erdély Bánság Bihar Szatmár Máramaros Szilágyság Beszterce Mezőség Kalotaszeg Aranyosszék Kenyérmező Erdélyi-Hegyalja Küküllő-mente Királyföld (Szászok földje) Marosszék Udvarhelyszék Sóvidék Gyergyó Gyimesek Csík Háromszék Olténia Munténia Dobrudzsa Moldva Bukovina Erdély

Települések alfabetikus sorrendben

Erdély - Történelmi Erdély - Aranyosszék

Torockói-hegység (Munţii Trascăului)

A Torockói-hegység avagy Torockói-havasok az Erdélyi-szigethegység délkeleti része, az Erdélyi-érchegység északkeleti nyúlványa.

Északkelet-délnyugat irányban húzódik.

Főleg az Aranyos és a Maros völgye között fekszik, de északkeleti vége Tordától északra már a Mezőségre fut ki.

Felső-jurabeli mészkőből álló lepusztult takarók alkotják vulkanikus jelenségek nélkül.

Vissza a tájegység kezdő oldalára

Térkép:

Torockói-hegység
Torockói-hegység Torockói-hegység, Kőköz Torockói-hegység, Kőköz Torockói-hegység, Kőköz Torockói-hegység, Kőköz Torockói-hegység, Kőköz Torockói-hegység, Székelykő Torockói-hegység, Székelykő Torockói-hegység, Tordai-hasadék Torockói-hegység, Tordai-hasadék

A Torockói-hegység mintegy 70 km hossú vonulata az Erdélyi-szigethegység - közhasználatban tévesen a Nyugati-Kárpátok - keleti pereme. Sok völgy szeli át keresztirányban (pl. Tordai-hasadék, Túri-hasadék, nagyenyedi Kőköz). Geológiailag az ofiolit-flis övhöz tartozik.

Határai vagy a szomszédos tájegységek a következôk: keleten a Mezőség, középtájtól a Maros határvonalával; délen és nyugaton az Érchegység, részben az Ompoly völgyével; míg északnyugaton a Gyalui-havasok.

Mivel a jelentős terjedelmű hegység fő építôanyaga a mészkő, a Bihar-hegység után a látványos karsztjelenségekben a leggazdagabb.

Míg a Bihar-hegység és a Királyerdő főleg belső-, azaz endo-karsztjelenségekkel - barlangokkal - büszkélkedhet, addig a Torockói-hegység főleg külső- (exo-) karsztjelenségekkel, látványos sziklaszorosokkal, hasadékokkal, szurdokvölgyekkel csalogatja látogatóit.

A több mint egy tucatnyi, patakok vágta szoros leglátványosabb képviselôje a messze földön híres, a szó szoros értelmében legendás (Szt. László) Tordai-hasadék. Barlangok leginkább a Tordai-hasadékban és a bedellői részen találhatók.

 

Amíg a Tordai-hasadék elsősorban turisztikai és részben botanikai jelentőségű, addig Torockó és Torockószentgyörgy főleg néprajzi és történelmi értékeivel emelkedik ki.

A Torockói-hegység (északi részének) legjelentősebb további látnivalói: a Székelykő, az Ordaskő, a Vidalykő, a Bedellői-karsztplató (és cseppkőbarlang), a Torockói Múzeum, a torockószentgyörgyi várrom, és a Kőközi-szoros.

A középső szakasz turistalátványosságai: a Szolcsvai-búvópatak barlangja, a Remetei-sziklaszoros, a Remetei-kolostor, a Csáklyakő, a Római-fürdő.

A közeli Nagyenyed nevezetessége: a vár és a kollégium.

A déli rész vonzóbb turistahelyei: az Intregáldi-szoros, a negrilestii nérciszmező, az Igeni-tó, a Kecskekő, a Fenesi- és az Ompoly-szoros.

Jelentősebb történelmi hely: Gyulafehérvár és Tövis.

 

A nagyon változatos domborzat elsősorban a különböző összetételű - és ennélfogva eltérő keménységű és ellenálló képességű - kőzettani építőelemek jelenlétével magyarázható, mint: mészkő, homokkő, konglomerátum és vulkanikus kőzet.

A változatos - 300 m-től 1280 m-ig emelkedő - felszínt a többrendbeli tektonikai mozgások alakították ki, melyek az összerepedezett kéregtáblákat hol kiemelték, hol lesüllyesztették.

A Torockói-hegység legfőbb alkotó kőzete a mészkő, amely helyenként eléri a 400-700 m-es vastagságot.

A különböző geológiai korokból - őskor és középkor, azaz mezozoikum (jura és kréta korszakból) - származó mészkövek igazolják, hogy itt valamikor több millió évig tengerfenék volt. A mészkő ugyanis főleg meleg vizű tengeri álatkák (korallok, kagylók, csigák) meszes vázainak lerakódásából keletkezett.

A hegyképző erők munkájának szeszélyéből több helyen is egymás mellett került a felszínre az üledékes és főleg fehér színű mészkő és a szürkés-barnás vulkanikus kőzet, leglátványosabb a Székelykő tetején és a Tordai-hasadék alsó előterében.

A Torockói-hegység több mint egy tucatnyi szebbnél szebb szorosa, hasadéka, szakadéka a nagyon régen lerakódott mészkő, a később azokat szétrepesztő kéregmozgások (tektonikai mozgások) és a víz oldó és koptató munkájának az eredménye.

 

Vízrajza

A hegység minden folyóvíze, pataka a Maros vizét gyarapítja, vagy közvetlenül, vagy az Aranyos és az Ompoly folyók közvetítésével.

Vízrajzi különlegességnek, ritkaságnak számít Torockói-medence völgyi vízválsztója.

A torockószentgyörgyi várhegy oldalán a Bedellőről lefolyó két patak a Havas és a Szilas, miután leér a medence aljára, még Torockószentgyörgy határában az előbbi északnak fordul és Borrévnél az Aranyosba ömlik, míg utóbbi délnek kanyarodva, átvágva a Kőközi-szorost és Nagyenyedet érintve, a Marosba torkollik.

 

Éghajlata

A vidék éghajlata mérsékelt kontinentális és szintkülönbségek szerint változik. Az évi átlaghőmérséklet az alacsonyabb vidékeken 7-8 °C, míg 1000 m felett alig 5 °C.

A csapadék elosztása is egyenlőtlen, a havasi magaslatokon az évi 1000 mm-t is eléri, míg 4-500 m-ig alig 6-700 mm.

Éghajlati szélsőségekben leginkább a mély szakadékok (főleg a kelet-nyugati irányúaknál) ellentétes oldalán észlelhetők. A délre néző, felső peremek sok napfényt kapnak és szárazabbak, míg a szemben levő oldal alsóbb részei soha nem látnak napot, így sokkal nedvesebbek. Ezek a szélsőséges mikroklímák az élővilág sajátosságaiban nyilvánulnak meg elsősorban.

 

Növényvilága

Növényvilága igen gazdag, mindenekelőtt az eddig említett elemek változatossága, a talajképző kőzetmilyenség, a hegyoldalak fekvésiránya, a tájrészek magassága stb. miatt.

A délre lejtő szárazabb oldalakon, főleg az alsóbb régiókban a tölgy és csererdők találhatók, az északosabb oldalakon és a nagyobb magasságokban pedig a bükkerdők és gyertyánosok dominálnak, helyenként kisebb juhar, kőris, szil, nyír és vadcseresznye erdőfoltokkal tarkítva.

A bükkerdők fölött a fenyvesek és a havasi legelők zónájára jellemző bokrok és borókák is előfordulnak, sőt a védett tiszafával is találkozhatunk.

Az utóbbi évtizedekben egyes helyeken lucfenyő telepítésével is megpróbálkoztak.

Jelentős dendrológiai értéket képvisel a Bedellőn - a Vidalykő oldalában - található lombhullató vörösfenyő (Larix decidua), amit a szakemberek jégkorszaki relikviának tartanak. Ez mintegy 60-70 hektárt foglal el.

A Torockói-hegység világritkaságai közül megemlíthető a több helyen is előforduló kockás liliom és a havasigyopár, ami Európában itt fordul elő a legalacsonyabb övezetben (550 m tszf.) természetes környezetben.

A Torockói-medence sajátos kultúrnövénye a mák, amelyet széles körzetben és a legnagyobb mértékben főleg Torockószentgyörgy határában termesztenek.

 

Állatvilága

Állatvilága nem nagyon gazdag, de elég változatos.

A nagyvadak közül a leggyakoribb a vaddisznó, őz és szarvas, ritkább a róka, és farkas. Az Ordaskő és a Vidalykő közti járatlanabb erdőkben, vadabb völgyekben, néha medvenyom is látható (lehet, hogy a medve csak látogató).

A nyúl, mókus is megtalálható és előfordul a menyét és a vadmacska is.

A jelentősebb sziklaszorosokban a madár- és a rovarvilág a leggazdagabb. Ritkaságként említhető a hajnalmadár, a bajszos sármány. Előfordul még az uhu és néhány ragadozó madár.

A szakemberek több ritka lepkefajt (Dysauxes, Heterogynis, Eublema) és áhítatos manót, valamint a patakok mentén ritka puhatestűt (csigákat) is megfigyeltek.

 

 

 

 

 

Kapcsolódó képgalériák:

Erdélyi nagykörút 2006.

Pünkösd Erdélyben 2008.

Kezdőlap Levél a honlap tulajdonosának Utazások főoldal Oldaltérkép
Design: BSZ Stúdió