A Szilágyság Románia északnyugati részén, a Szamos folyó két oldalán elhelyezkedő dombság. Az Érmelléki-hegységgel és a Szilágysági-Bükk hegységgel együtt a Szilágysági-dombvidék részét képezi.
Északról a Szilágysági-Bükk hegység, keletről a Lápos folyó, délről a Meszes-hegység és a Réz-hegység, nyugatról az Érmellék és az Érmelléki-hegység (Érszőlősi-dombság) határolják.
Felépítése üledékes kőzet, mészkő.
A Szilágysági-medence területén az harmadkor kezdetén tenger hullámzott. Máig kerülnek itt felszínre tengeri csigák maradványai, mint például a Szilágyságban levő Füzespaptelek határában a Hodobastynie nevű hegy, mely megszámlálhatatlan mennyiségű megkövült csigát tartalmaz.
A tájat még a honfoglalás előtt is mindenütt erdő borította, melyek helyén ma nagyrészt szántóföldek, legelők vannak.
Nevét a szilfa és a Szilágy-patak nevéből származtatják.
A fennmaradt adatok szerint a Szilágyságot a magyarok a honfoglalás után nem sokkal már benépesítették.
Előttük itt gyér számú szlávság élt.
A középkorban a Szilágyság lakossága magyar volt, egészen a 15–16. századig, mikor a román lakosság beköltözése megkezdődött.
A 18. században német lakosság is letelepedett itt. Ilyen német telepítésű község itt Hadad is.
A Szilágyságon belül több kisebb tájegység is kialakult: