A suceviţai kolostor (Mănăstirea Suceviţa) a romániai Suceviţában található.
A kolostor Moldva szerzetesi építészetének érett példája, elrendezése 1582-1586 között bontakozott ki.
A későbbi évek pusztításait követő kisebb renoválások után az együttes műemléki helyreállítását 1959-1961 között valósították meg.
Tágas, festői hegyekkel keretezett völgyben áll.
A kolostort a Feltámadás tiszteletére szentelték.
Építése a tekintélyes Movilă család kiemelkedő tagjai, Gheorghe, Ieremia és Simion nevéhez fűződik. Gheorghe 1598-1605 között Radóc püspöke, majd 1605-ben Moldva metropolitája, leremia 1595-ben Moldva fejedelme volt kinek felesége a magyar Csomortány Erzsébet volt.
A monda szerint a munkálatok kezdetétől a befejezésig három évtized telt el. A néphit azt tartja, hogy a kolostor mesterei befalazták annak az asszonynak a képmását, aki a köveket harminc esztendeig szállította ide bivallyal vontatott szekéren. Állítólag a kolostor befejezése emberéletet követelt: a templom homlokzati freskóinak festője művének befejezése előtt leesett a magas állványról és szörnyethalt.
A mértani tömeghatású együttes, ellentétben a táj lírai hangulatával, katonás szigorral komponált. Négyszöges alakú erődjét masszív, mintegy 3 m szélességű falak és saroktornyok határolják.
A kolostort a Feltámadás tiszteletére szentelték. Ebben a gondolatban született a bejárati torony kapuzata fölötti ívezett anasztázis festménye: „Krisztus a pokol tornácára alászállva kiszabadítja Ádámot és Évát”.
A kolostortemplom (Biserica mănăstirii) jellegzetesen ortodox, Moldvában is meggyökeresedett szokás szerint épült, a lakórészekkel kiegészült erődfalak keretében, az udvar központjában áll. Térkompozíciója alapelvével a szucsávai Szent György-székesegyházra emlékeztet, főként a helyiségek sorrendjének kialakításában.
Figyelemre méltó különbséget eredményezett azonban a suceviţai kolostortemplomban az összetettebb rendeltetés: a vallási, elsősorban liturgikus követelmények mellett itt az alapító család halottkultusza is szerepet kapott: a korábbi hagyományok mintájára emelt kupolás előcsarnok, valamint pronaosz után önállóan elkülönülő, harántdongával fedett sírtermet alakítottak ki.
A sírterem fölött az északnyugati sarokfalban levő lépcsőn át elérhető emeleti helyiség készült, melyet valószínűleg értéktárgyakat és ruhákat őrző kincstárnak használtak.
A földszinti részben van a Movilă család két nevezetes tagjának, Ieremiának és Simionnak a síremléke. E sírteremhez a keleti oldalon közvetlenül kapcsolódik a templom liturgikus, szertartási központja. Terében a négyezet fölött, toronyszerűen, mintegy 20 m magasba szökken a kétszintes, egymáshoz viszonyítva 45°-kal elforgatott csegelytámaszokon nyugvó kupola.
A keleti irányban nyújtott szentély hosszoldalaihoz egy-egy kisméretű helyiség csatlakozik: egyike a miseáldozat előkészítésére szolgáló proszkomedie, a másik pedig a sekrestyeként használt diakonikon.
A templom architektúrája a 16. század végén belső falfestéssel egészült ki.
A tudományos kutatás megállapítása szerint 1595 és 1596 között e helyen Ion és Sofronie mesterek dolgoztak a falfestésen.
E falképek kompozíciós rendszerében a bizánci gyökerű, ortodox szerzetesi műveltség és a népi képzelet gondolatvilága találkozott. A képkompozíció az egyház tanításának megfelelően, a mennyei és földi világ hierarchikus összetartozását fejezte ki. Elrendezésének sajátossága, hogy a Feltámadás tiszteletére szentelt kolostor templomában a főszentély apszisának boltozatára Krisztus mennybemenetelének ábrázolása került. A kompozíciókban a mennyei világot az ó- és újtestamentumi jelenetek kötik össze a földivel.
A hajó délnyugati sarkában az alapító, Ieremia Movilă is feltűnik. Az uralkodó népes családja kíséretében a trónoló Krisztusnak ajánlja fel alapítványát, a kezében tartott suceviţai templomot.
A dinasztikus reprezentáció másutt is megnyilvánul: a sírteremben, nyilvánvalóan az alapító fejedelem történeti jelentőségére utalva, „Mózes életének története és Izrael fiainak kiszabadítása” az idegen elnyomás alól (Exodus) látható.
A helyi sajátosság nemcsak az egyes képek tartalmi kiválasztásában érvényesült, hanem formai megjelenítésében is: a pronaoszban különlegesen egyedi a szokatlan zöld háttér előtt a rajzos, miniatúra jellegű ábrázolásmód. E képek egyes részleteiből ősi hagyományok népi továbbélésére lehet következtetni. Így az Ábrahám-jelenetben, a terített asztalnál ülő Bikaölő alakja (ez a motívum gyakran megjelenik Moldva művészetében) talán a mithraizmus kései hatásának tulajdonítható. Mindenesetre gazdag fantázia hatotta át a kompozíciót; például mesés szörnyábrázolások teszik egyénien eredetivé az előcsarnokban fennmaradt „Utolsó ítélet” ortodox felfogású képjeleneteit (zöld ördögök).
A templom homlokzatainak is uralkodó eleme a falfesés.
Keleten, az épület szentélyrészének falfelületeire, a vallási világképnek megfelelően, a CIN, a „Mennyei és a Földi Hierarchia” ábrázolása került a különálló mezők hét egymás fölötti sorába. E statikus világkép-ábrázolás mellett dinamikusnak tűnik az északi falfelületen a „Paradicsomi Létra” az erények küzdelmes, magasba vezető útjának megjelenítésével. A létrafokokon a feltörekvő szerzetesek jobbján az angyalok kara örvendezik, baljukon pedig – a létra alatt – a bukottak démonikus kavargása bontakozik ki.
A lenyűgöző alkotáshoz szervesen kapcsolódik Pachomiusnak, az egyiptomi szerzetesség alapítójának története.
A bejárati torony (Turnul de intrare) a kolostorfal északi oldalának középtengelyében helyezkedik el. Első emeletén kupolás kis kápolna alakult ki, a kapuzatot védő kultuszhelyként.
Az erődített falak keretében húzódnak a korábbi eredetű lakórészek, amelyeket a 19. század idején nagymértékben átalakítottak.
Délkeleten található a fejedelmi lakóház emeletes maradványa. Az épület a 16-17. század fordulóján Ieremia fejedelem udvartartásának lakóhelye volt; a helyiségek alatti pincében Ion Neculce krónikájának adatközlése szerint az uralkodó hatalmas kincseket őrzött. A föld alatti, dongaboltozatos termek néhány felső szobával együtt ma is láthatóak.
A harangtorony (clopotniţa) az északnyugati sarokban emelkedik. A későbbi megerősítések során támpillérekkel közrefogott torony alsó két szintjén dongaboltozatos helyiségek találhatók; a legfelső, síkmennyezetes harangtérbe falba épített lépcső vezet fel.
A kolostor múzeumának (Muzeul de artă feudală religioasă al mánástirii) gyűjteménye egyike a leggazdagabb hasonló jellegű moldvai együtteseknek. Olyan értékes, 16-17. századi kéziratokat őriz, mint Neagoe Basarab fejedelem evangéliuma.
A kolostor Suceviţa várostól keletre található.