Moldvahosszúmező municípium Romániában, Moldvában, Suceava megyében, a Moldova folyó partján.
Mintegy 20 000 fős (csaknem színromán) lakosságával Szucsáva, a megyeszékhely után a megye második legjelentősebb városa.
Gazdaságának alapja a tej- és faipar, ezeket egészíti ki az ökoturizmus.
Lakossága 2002-ben: 20 041 fő, ebből magyar 32 fő
A település már a moldvai állam kialakulása előtt lakott hely volt.
Dragoş vajda, aki a máramarosi vajda volt és a Bélteki Drágffy családból származott, majd később Moldva első fejedelme, a moldvai fejedelemség megteremtője lett, útban Máramarosból Moldvabányára itt is időzött.
A város első említése azonban csak a 15. század elejéről, egy 1411-ből származó oklevélen, Alexandru cel Bun idejéből maradt fenn, amikor a fejedelem a moldovițai kolostornak szánt adományait sorolta fel.
A településnek a középkorban árumegállító joga volt, és egészen a 18. század végéig járási székhely is volt. Ez idő alatt kereskedelmi és állattenyésztő központtá fejlődött.
Jelentős helyi jellegű kisipara (malom, olajütő, fűrésztelep) is volt, később pedig sör- és sajtgyár is épült a területén.
1775-ig a Moldvai Fejedelemség része volt, utána az Osztrák Császársághoz került, Bukovina része lett.
Az első világháború után Romániának ítélték.
A város híres zsinagógáiról, melyek egy aktív haszid zsidó közösség életteréül szolgáltak. A második világháború alatt híres főrabbiját, Moses Josef Rubint meghurcolták, zsinagógáit a nácik kifosztották. A világháború végére az üldözések és a kivándorlás hatására zsidó közössége szinte teljesen eltűnt.
A városnak mára jelentős üzemei (tejporgyára, építőanyag- és csempeárugyára, fafeldolgozóüzem) vannak.
Érdekesség még a szőlőműveléshez használt több mint négyszáz éves szekér és két körülbelül 200 éves faeke. De megkapó szépségűek a pásztorok által készített használati tárgyak és a népviseleteket bemutató tárlók bőr, szőrme kabátkái, övei, tárcái és táskái is.
Moldvahosszúmező utcáiban máig sok szép emléke maradt fenn a népi építészetnek.
A népviselet máig él a környéken, azonban azt csak ünnepnapokon hordják, ilyen alkalmakkor gyakran feltünnek az utcákon a hímzett bőrből, szőrmedíszítéssel készült bundácskák és mellények.
Az asszonyok ingblúzának a hímzésén a stilizált madár- és egyéb állatdíszes motívumokat mértani minták: rombuszok, négyzetek, háromszögek egészítik ki.