Magyarkiskapus falu Romániában, Kolozs megyében, Kolozsvártól 25 km-re nyugatra.
Magyarkapushoz tartozik, melytől 3 km-re nyugatra van.
A település értékes műemléke a domboldalra épített középkori templom és az egykori Gyerőffy-kúria.
Lakossága 2002-ben: 834 fő, ebből magyar 442 fő
Nevét 1219-ben említik először.
1910-ben 1250 többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel.
A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Gyalui járásához tartozott.
A templom főhajója valószínűleg a XIII. században épült. A szentély gótikus hálóboltozata és a gótikus ablakok későbbi átalakítások eredményei.
Csúcsívekben záródó mennyezetét a Gyerőffy-család címerét ábrázoló dombormű díszíti, az 1743-ban készült mennyezetkazettákat és a karzat mellvédjét Umling Lőrinc festette, mely a művész legrégebbi kalotaszegi alkotása.
Az épület falába építve két sírkő is látható, amelyek egyikét Bornemissza Anna emeltette Gyerőffy Jánosnak 1619-ben.
A templom mellett álló fa haranglábnak régen két harangja volt, de a második világháború után az egyiket elvitték a közeli román faluba, Dongóba.
Mai formáját az 1931-es felújításkor nyerte el.