Erdély Bánság Bihar Szatmár Máramaros Szilágyság Beszterce Mezőség Kalotaszeg Aranyosszék Kenyérmező Erdélyi-Hegyalja Küküllő-mente Királyföld (Szászok földje) Marosszék Udvarhelyszék Sóvidék Gyergyó Gyimesek Csík Háromszék Olténia Munténia Dobrudzsa Moldva Bukovina Erdély

Települések alfabetikus sorrendben

Erdély - Történelmi Erdély - Csángóföld

Hétfalusi Csángók

Hétfalu eredetileg azon hét egymás mellett fekvő csángó község együttes elnevezése, melyek Brassó megye hétfalusi járását képezték s melyek a Barcaság délkeleti szegletében, Brassótól keletre, a Kárpátok lábánál, a Bodzai hegycsoport aljában terülnek el. E történeti hét község a következő:

Pürkerec Hétfalu, csángó szoba Hétfalusi tojás

Történelme

Hétfalu nevét 1366-ban, Törcsvár tartozékai közt említették először az oklevelekben. Az oklevelekben Hétfaluról fennmaradt adatok szerint: 1500-tól Hétfalut Brassó zálogbirtokaként szerepelt.

1544-ben Hétfaluban már magyar iskolát talált a vizitáció.

1649-ben a brassói főbíró a hétfalusi csizmásoknak és tabakoknak már engedélyezte az iparűzést, de azzal a feltétellel, hogy idegeneket nem taníthatnak ki mesterségükre. 1652-ben pedig Apácával és Krizbával együtt Hétfalu teljesen Brassó tulajdonába került.

 

Hétfalu népessége többségében magyar, kisebb részben román. A magyarokat a szomszédos székelyek hétfalusi csángóknak nevezik, akik valószínűleg a 11. században a Barcaságban megtelepült magyar és besenyő határőrök leszármazottai.

A hétfalusi csángók nem a csángálás (a „csángó” jelző az "elcsángálást", elvándorlást, vonulást is jelenti) miatt kapták e nevet, hanem a sajátos vészjelzési formájukról.

Tűzvész, vagy bármiféle veszedelem esetén a harangnyelvet félre verték egy egyedi ritmusban: csángattak. Ezt a csángatást nem tudta bárki megtenni, csak a falu harangozója. A csángatás technikája úgymond „apáról fiúra” szállt. Az idős harangozó megtanította az újoncot csángatni. A csángatásnak több formája is létezett, minden veszélynek megvolt a csángatási formája. A hétfalusiak tehát nem csángáltak-elcsángáltak, hanem csángattak.

Hétfalu eredetileg királyi birtok volt, melynek egyes részeit a 14–15. században kezdték eladományozni, majd II. Ulászló király Brassó városának zálogosította el. A zálogbirtok visszaváltása azonban a központi királyi hatalom összeomlása után nem történt meg, ezzel Brassó másfélszázados ellenkezés dacára jobbágysorba süllyesztette az egykor szabadalmas jogállású, határőrző Hétfalu lakosságát.

A szász polgárság földesurasága társadalmi, gazdasági és egyházi elnyomás volt, és a hétfalusi csángók kultúrájában jellegzetes nyomokat hagyott. Így például az evangélikus vallás követését is.

Hétfalu lakossága, mivel földje kevés volt, a szomszédos szász községekben vállalt munkát (feles bérleteket), emellett fakitermeléssel, és fuvarozással is foglalkozott.

Az 1800-as évek második felében pedig – különösen a vasutak megépülése után – Hétfalu magyar és román lakossága nagy arányban vándorolt ki Óromániába.

A hétfalusi csángók különösen Bukarestben alkottak erős diaszpórát, ahol a városi személyfuvarozást (bérkocsi, később taxi) az 1930-as évekig nagyrészt ők látták el.

 

Kezdőlap Levél a honlap tulajdonosának Utazások főoldal Oldaltérkép
Design: BSZ Stúdió