Dézna (Dezna)

Történelme

Várát, illetve várnagyát 1318-ban Deznye, 1340-ben Dezne, 1619-ben Deszni, magát a települést 1601-ben Dezna, 1619-ben Deszny, 1808-ban Deszna alakban említik.

A vár 1317-től Zaránd vármegyei királyi vár és uradalmi központ volt, 1387 és 1552 között a Losonczy család birtoka.

1566-tól, Borosjenő eleste után végvár, majd 1574 és 1596 között török kézen volt. Őrsége 1658-ban feladta a törököknek, majd az 1693-as császári ostromkor rommá vált.

Az alatta fekvő település a 17–19. században mezőváros. 1732-ben Rajnald modenai herceg birtokába került.

1802-től a Török, majd a Wenckheim családé lett.

Környékén a 18. században már folyt vasérckitermelés. Az 1840-es évek elején egy angol cég öntödét és vashámorokat létesített Restyirátán, a Béli-hegységben, Zúgó felett három kilométerre.

A hámorok mellé magyarokat és felvidéki szlovákokat telepítettek, de a faluból is sokan jártak fel dolgozni. A hámorok termékeit többek között Arad, Szeged, Nagyvárad, Kolozsvár és Marosvásárhely piacain értékesítették.

A munkástelep mellé Török József magyar nyelvű, római katolikus iskolát létesített. 1848–49-ben ágyúgolyókat öntöttek itt. 1882–85-ben 64–83, német és román munkás dolgozott a vasgyárban. A 19. század végén évi 560 tonna nyersvasat termelt. 1900-ban felszámolták.

Az itteni várkertből terjedt el a sikulai alma. Ebből, és a nagy területen termő szilvából pálinkát főztek.

A Wenckheim-birtokon működött az akkori Magyarország egyik első modern halgazdasága.

A falu fölött, a patak mentén ma is vannak halastavak, mellettük halvendéglő üzemel.

A faluban neuromotoros rehabilitációs intézet működik.

 

 

Látnivalói

A falu felett emelkedő 389 m magas hegyen Dézna várának romjai.

Az egykori Restyirátán egy 1861-ben épült, akkor tizenegy méter magas olvasztókemence romjai.

A 19. század első felében épült klasszicista Wenckheim-kastély gyermeküdülőként működik.

Ortodox temploma a 18. században épült.

 

 

 

 

 

Kapcsolódó képgalériák:

Kirándulás Menyházára 2009.