A csángó népelnevezés a moldvai magyarság összefoglaló neve, de más Kárpát-medencében élő népcsoportokat is jelölnek ugyanezzel a kifejezéssel.
Tulajdonképpen a csángó népnév azokat a személyeket jelöli, akik magyar eredetűek, de térben, kultúrában és identitásban eltávolodtak a magyarságtól.
4, földrajzilag jól elkülöníthető csángó népcsoportot ismerünk:
A Tatros völgyében (Gyimesbükk, Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok) élnek a gyimesi csángók, akik részben a korábban Moldvába menekült, részben az Erdélyben maradt székelyekből származnak.
A bukovinai öt falut (Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva) a bukovinai csángók lakták. A XVIII. század második felében a madéfalvi veszedelem után kimenekült csíki székelyek alapították ezeket a településeket.
Brassó környékén, a Barcaságon élnek a hétfalusi csángók hét településben (Bácsfalu, Csernátfalu, Hosszúfalu, Tüskős, Tatrang, Zajzon és Pürkerec), akik székelyes nyelvjárást beszélnek. A XIV. században a brassói szászok jobbágyai lettek, fölvették az evangélikus vallást, de nyelvükhöz és hagyományaikhoz hűségesek maradtak.
A moldvai csángók a magyar szóhasználat szerint a Romániában, Moldva tartományban élő magyar nyelvű népcsoport tagjai, akik vallási szempontból a moldvai katolikus lakosság részét alkotják.