Berethalom (Biertan)

Történelme

A falut vagy már az 1241–1242-es nagy tatárjárást megelőzően is szászok lakták, vagy azután települt be szász lakossággal. 1553-ig az ún. Kétszékhez tartozott.

1300-ban kb. ötven házból állt.

1397-ben említették először oppidumként, de szombati hetivásárait akkor már régebb óta megtartották. 1418-ban mint civitasra hivatkoztak rá. Ekkor már megvolt bíráskodási joga, amelyet 1553-ban megerősítettek, és saját bírósága egészen 1883-ig működött.

1440-ben az Apafi család egyik tagja viselte gerébi tisztét.

A 16. század első fele a település történetének virágkora. Mezővárosként Medgyessel vetélkedett Kétszék központjának rangjáért. Az 1500-as években 230, 1532-ben 345 lakott telek után adózott (tehát népesebb volt Medgyesnél) és a mainál nagyobb területen feküdt.

Első céhszabályzata, a takácsoké 1508-ból maradt fenn. A század folyamán már biztosan működött vagy akkor keletkezett a vargák, a fazekasok, a kovácsok, a kádárok, a szűcsök és a bognárok céhe.

Iskoláját először 1531-ben említették. 1387 és 1518 között 44 berethalmi diák járt külföldi egyetemekre (a legtöbben Bécsbe), amivel a hetedik helyet foglalta el Erdély települései között.

1540. szeptember 23. és 27. között országgyűlést is tartottak benne.

1553-ban végleg elveszítette a Kétszék vezetéséért folyó küzdelmet Medgyessel szemben. Ekkor az újonnan létrehozott Medgyesszékhez csatolták, cserében viszont megtarthatta bíráskodási jogát.

 

A 17. század végére lakossága a 150 évvel korábbinak kevesebb mint felére esett vissza.

1867-ben a püspöki székhelyet visszahelyezték Nagyszebenbe. 1871-ben mezővárosból hivatalosan nagyközséggé minősült át. 1876-ban az újonnan létrehozott Nagyküküllő vármegyéhez csatolták, ahol 1883-ig járási székhely volt.

1980-ban kezdődött a szászok kivándorlása Németországba, a legtöbben Bajorországba és Baden-Württembergbe költöztek. 1989. december 31-én még kb. hatszáz szász élt Berethalomban, de a rákövetkező két évben többségük kivándorolt. 1995-ig volt saját evangélikus lelkésze, 1997-ben számolták föl evangélikus egyházközségét.

1991 óta évenként Berethalomban rendezik meg az erdélyi szászok világtalálkozóját.

 

 

Látnivalók

 

Erődtemplom

A falu közepén emelkedő dombon áll Erdély egyik legszebb erődtemploma.

A templom 1282-ben már létezett. Átépítésének kezdetét egy 1402-es oklevél datálja, amelyben IX. Bonifác pápa búcsút hirdetett felépítésére.

1486-ban már biztosan erődített volt, mert Mátyás ekkor lakói harmadát felmentette a hadba vonulás alól, hogy a településen álló várat őrizhessék. A munkával 1524-ben készültek el, erre utalnak kapuja felett II. Ulászló és Szapolyai János címerei.

1938–1942-ben Hermann Phleps irányítása alatt restaurálták.

Az 1977-es földrengést követő helyreállítását 1991-ben Europa Nostra-díjjal ismerték el.

1993 óta a Világörökség része.

 

Maga a templom gótikus, torony nélküli csarnoktemplom, amely eredetileg Nagyboldogasszony tiszteletére épült. A csillagboltozatos, sokszög záródású szentélyt csúcsíves diadalív választja el a hálóboltozatos hajótól.

Déli és északi kapuja reneszánsz stílusú.

Szárnyasoltára a legnagyobb Erdélyben, 28 képe 1483 és 1515 között készült.

Az 1515-ben készült, gótikus sekrestyeajtó bonyolult zárszerkezete tizenöt zárból áll. Intarzia díszíti, belső oldalán faragott vízilófej is látható. Az ajtó aranyérmet nyert az 1900-as párizsi világkiállításon.

A templomtérben helyezték el a berethalmi céhek megmaradt zászlóit.

A belső falgyűrűt a 14. század végén vagy a 15. század elején építették. A falak mentén négy torony és egy bástya (a Keleti-bástya / Ostbastei) helyezkedik el. A falat a 19. században visszabontották.

A tornyok közül a legérdekesebb a templom déli oldalán a fa védelmi szintű Katolikus torony (Katholischer Turm), mely onnan kapta nevét, hogy a reformációt követően a katolikus valláshoz ragaszkodó berethalmiak számára földszintjén kápolnát alakítottak ki. A kápolna falait belülről 15. századi falképek borítják, amelyek többek közt az Angyali üdvözletet, Szent Györgyöt, az ítélő Krisztust és Krisztust mandorlában ábrázolják.

Az ugyancsak faerkélyes Mauzóleumtoronyba (Mausoleumsturm) temették a szász püspököket, itt láthatók síremlékeik is.

A fa harangtorony a 19. század elején épült.

A templom északnyugati oldalán az óratorony (Stundenturm) látható.

A Mauzólemtorony és a Katolikus torony között áll az ún. Scheidungshaus. A közösség ide zárta azokat az egymással össze nem férő házaspárokat, amelyek a szétválást fontolgatták. Két hetet kellett eltölteniük egy ágyban, egy asztal mellett, egyetlen étkészlettel. Négyszáz év alatt egyetlen pár akadt, amely a két hét után szét is vált.

A belső és a középső falgyűrű találkozásánál áll a nyugati kaputorony (Rathausturm), amelyben a városháza is működött.

Itt végződik a régi kocsibejáró, amelyet belső szakaszán, a Rathausturm és a Szalonna-torony (Speckturm) között ma is mindkét oldalról fal határol. A Szalonna-toronyig a kocsik a külső falgyűrű déli kaputornyán keresztül jutottak be.

A gyalogos bejárat a templomerőd túlsó, északnyugati végében nyílik. A középső és a belső fal között ide 1795-ben építettek lépcsőt, amelyet 1845-ben fedtek be faszerkezettel.

Az erődött a domb lábánál, az északkeleti szakasz kivételével még egy külső falgyűrűvel is megerősítették, amelyet három bástya és két torony védett.

 

 

 

További látnivalók

• Az ortodox templom 1799-ben épült
• Görögkatolikus temploma 1856-ban épült.

 

 

 

 

Kapcsolódó képgalériák:

Román nagykörút 2007.