Bánffyhunyad (a mócok nyelvjárásában Hogyínu) város Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
A Bánffyhunyadi-fennsíkon, a Sebes-Körös és a Damos-patak találkozásánál, a Vigyázó-hegység (avagy Vlegyásza-hegység), illetőleg Kalota-havas, 1836 méter) szomszédságában fekszik. Tengerszint feletti magassága 556 méter.
Kolozsvártól 48 km-re nyugat-északnyugatra, Nagyváradtól 100 km-re kelet-délkeletre található.
Lakossága 2002-ben: 9439 fő, ebből magyar 3067 fő
Bánffyhunyad a legrégibb időkből lakott területnek számított. A település a Hunyad nevet is viselő, egykori római Resculum, a későbbi Sebesvár uradalmához tartozott.
A magyar honfoglalást követően a helységet 1241-ben a portyázó tatár csapatok fölgyújtották. A legenda szerint a helybeli magyar nyelvű lakosság egy része tatár eredetű.
A települést 1332-ben Hunad néven említik. Hunad 1421-ig királyi birtok volt. Már az 1300-1400-as években vár is állhatott, mivel a korabeli oklevelek szerint Zsigmond király 1421-ben Hunad (Hunyad) váráért cseréli el a Komárom megyei Kocs falut és a vele szomszédos Teke-földét – a vasvári káptalan által – a Losonczy–Bánffy családdal.
A helység 1437-ben nyeri el az oppidum (mezővárosi) rangot.
A 16. századtól kezdődően fontos kereskedelmi csomóponttá fejlődött, minthogy Erdély-szerte ismert nagyvásárok, úgynevezett "sokadalmak" színhelye. 1526-ig a Magyar Királyság része.
1578-tól bírósági székhely volt. A mohácsi vészt követően a helység 1552 és 1765 között az Erdélyi Fejedelemséghez, majd az Osztrák Birodalom részét képező Erdélyi Nagyfejedelemséghez (1765–1867) került.
Bánffyhunyad határában szenvedett vereséget a Gaál Sándor és Kemény Farkas vezette magyar forradalmi honvédsereg 1849. augusztus 17-én az egyesített császári-cári osztrák-orosz seregtől.
A település 1330-tól 1848-ig a Bánffy-család birtoka volt.
1920-tól 1940-ig a település Nagy-Romániához tartozott, majd a második bécsi döntést követően a település 1940 és 1947 között Magyarországhoz került. A Párizsi békeszerződés (1947) Bánffyhunyadot újfent Románia részévé tette.
Bánffyhunyad kiemelkedő idegenforgalmi látványossága az egész főteret uraló, a 13. századból származó, impozáns méretű gótikus stílusú református templom.
A templom hajójának egy része a XIII. századból való, amit 1872-ben meghosszabbítottak. Festett kazettás mennyezete részben a 16. századi segesvári Felvinci mester, részben pedig a 18. században tevékenykedő Umling Lőrinc munkája.
A reneszánsz díszítésű kőszószék Kidei Sipos Dávid műve, a csillár Id. Kudor Ferenc faragóművész és fiai, István és Ferenc munkája, mely 1978-ban készült.
Tornya a 15. században épült.
Bánffyhunyad Kalotaszeg egyetlen városa, és ezzel egyben a régió központja is. Fontos vásáros hely, itt cseréli termékeit az egész környék lakossága.
Közigazgatásilag jelenleg a három kilométerre, északkeleti irányban fekvő Magyarbikal tartozik a helységhez.
Bánffyhunyad egyike annak a tizennégy településnek, amelyek a megyében GMO-mentes régiót alakítottak.